Süükip

Yulish

Etymology

From süük +‎ -ip (infinitive).

Pronunciation

IPA^(key): /syːˈkip/

Verb

süükip (infinitive)

1. to let, to allow, to give permission

Inflection

Conjugation of süükhip

Active		Singular			Plural
		First	Second	Third	First	Second	Third
Indicative	Non-Past	süükvi	[[süük{{{finc}}}la]]	süüksh	süükm	süükfa	süükr
	Past	sükki	sükkla	sükkish	sükkim	sükkfa	sükkir
Participle	Non-Past	süükyad
	Past	sükkad
Imperative		sükata
Infinitive		süükhip
Passive		Singular			Plural
		First	Second	Third	First	Second	Third
Indicative	Non-Past	[[süük{{{finc}}}wi]]	[[süük{{{finc}}}willa]]	[[süük{{{finc}}}wish]]	[[süük{{{finc}}}wim]]	[[süük{{{finc}}}wiffa]]	[[süük{{{finc}}}wir]]
	Past	sükkwi	sükkwila	sükkwish	sükkwim	sükkwifa	sükkwir
Participle	Non-Past	[[süük{{{finc}}}wad]]
	Past	sükkwad
Imperative		sükwata
Infinitive		[[süük{{{finc}}}wip]]