Küünip

Yulish

Etymology

From küün +‎ -ip (infinitive).

Pronunciation

IPA^(key): /kyːˈnip/

Verb

küünip (infinitive)

1. to fill, to fill up

Inflection

Conjugation of küünip

Active		Singular			Plural
		First	Second	Third	First	Second	Third
Indicative	Non-Past	küüni	küünla	küünish	küünim	küünfa	küünir
	Past	künki	künkla	künkish	künkim	künkfa	künkir
Participle	Non-Past	küünad
	Past	künkad
Imperative		künnata
Infinitive		küünip
Passive		Singular			Plural
		First	Second	Third	First	Second	Third
Indicative	Non-Past	küünwi	küünwilla	küünwish	küünwim	küünwiffa	küünwir
	Past	künkwi	künkwila	künkwish	künkwim	künkwifa	künkwir
Participle	Non-Past	küünwad
	Past	künkwad
Imperative		künnwata
Infinitive		küünwip